Dr. Laczkóné Dr. Turzó Kinga - SZTE FOK dékán

Minden második szegedi az SZTE Fogorvostudományi Karhoz kötődő klinikák páciense

Nagyobb épületre vágyik az Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Kara. Az SZTE egyik legifjabb egységét 2015. júliusa óta új dékán, Dr. Laczkóné Dr. Turzó Kinga irányítja. A brassói születésű biofizikust szokatlan pályájáról, a kutatómunka szépségéről és a mozgás öröméről is kérdeztük.

– Szokatlan pályán jár: biofizikus kutatóként 2001-ben került a fogorvostudomány közelébe, majd az SZTE FOK dékánhelyetteseként dolgozott három évig, és 2015. július 1-jétől dékánként irányítja a munkát. Mondhatjuk, hogy az „utánpótlás nevelés” jól működik a szegedi fogorvostudományi karon?


A kutatók szerepe is növekedett azzal, hogy a Szegedi Tudományegyetemen a fogorvosképzés önállósodott. Engem az SZTE Természettudományi és Informatikai Karáról tudományos munkatársnak hívott át Fazekas András professzor, aki az SZTE ÁOK-n belüli Fogászati és Szájsebészeti Klinika igazgatójaként, a fogorvostudományi szak vezetőjeként – a korábbi elképzeléseket figyelembe véve – kidolgozta a fejlesztési terveket, előkészítette az SZTE FOK önállósodását. Az SZTE FOK első dékánja, a kar erősítéséért két cikluson, 9 éven át tevékenykedő Nagy Katalin professzor asszony fölkérésre vállaltam a dékánhelyettességet. Elsődleges feladatom az „utánpótlás nevelés”, illetve a pályázatokkal való foglalkozás lett. Kiderült: jól dolgozunk együtt. Ugyanakkor tudni kell: az SZTE FOK küzd az „utánpótlás neveléssel” akárcsak a többi három magyarországi képzőhely, azért mert a végzett fogorvosok a diploma kézhezvétele után azonnal el tudnak helyezkedni, illetve önálló praxist alakíthatnak ki. Ezért a közalkalmazotti fizetésért csak a legelhivatottabbak maradnak vagy térnek vissza a karunkra. Az egyetem egészségtudományi karain hármas követelmény érvényesül: az itt dolgozónak a betegellátás és oktatás mellett a tudománnyal is foglalkoznia kell, ami további terhelést jelent. A tudomány eredményes művelése nélkül az egyetem elképzelhetetlen. A friss diplomásnak azért is érdemes a FOK-on maradnia, mert itt tovább képezheti magát, itt fejlődhet a leggyorsabban szakmailag.

 FOK dékán (Dr.Turzó - fotó Bobkó Anna)

– Mi az ön kutatási területe?


– Aki hallgatókkal foglalkozik, annak természetes a tudományos önképzés. Alapkutatási területen írtam a doktori disszertációmat, de az alkalmazott kutatás mindig érdekelt. Ezért örültem, hogy biofizikusként a biomedikális tartományban tudtam elhelyezkedni, dolgozhatok a szegedi fogorvostudományi karon.

 

– Hogyan jutott a brassói Unirea líceumban, a mai Áprily Lajos főgimnáziumban érettségizett, a Bukaresti Egyetemen fizikus diplomát szerzett, majd a JATE TTK Biofizika Tanszékén doktoráló biofizikus a fogorvostudományok közelébe?


– Biofizikusként oktattam a fogorvostanhallgatókat is. A Ph.D után, 2001. nyarán az Alfred Käsler Alapítvány pályázata egyik nyerteseként 3 hónapig Strasbourgban, az Université Louis Pasteur egyetemen kapcsolódtam be az implantológiai tárgyú kutatásokba. Ott találkoztam, dolgoztam együtt Dr. Pelsőczi-Kovács Istvánnal, aki jelenleg az SZTE FOK Fogpótlástani Tanszékének oktatója és karunk egyik dékánhelyettese. A kutatói irányváltásom következtében kaptam meghívást a fogorvostudományhoz kötődő klinikára.

 

– Milyen kutatómunkát végez egy biofizikus az SZTE FOK-on?


– Az én szakterületem a fogászati implantátumok, vagy tágabban: a bioanyagok felületmódosítása. A fizikai-kémiai módosítások családjába tartozó lézeres felületmódosítás kifejezetten az érdeklődési területem. Ennek előzménye, hogy amikor az SZTE TTIK-ról az SZTE FOK-ra kerültem, az új munkacsoportom ezzel foglalkozott. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lézerberendezés az SZTE TTIK-n található, mi adjuk az implantátumokat, amelyeket felületmódosítás után sejtkultúrával és állatkísérletek segítségével vizsgálunk. Ez szoros kooperációt jelent a mindennapokban. A pásztázó elektronmikroszkópra sokszor van szükségünk, és együttműködünk a vegyészekkel is, együtt publikálunk. És persze az oktatómunkából is kiveszem a részem: például fizikát, biometriát, fogászati anyagtant, implantológiához kötődő ismerteket adok át a hallgatóknak. A példám, az általam eddig tapasztaltak bizonyítják, hogy az SZTE egyik legnagyobb erőssége a 12 kar közötti jó együttműködésben rejlik.

 

– E sokoldalúsághoz mit tesz hozzá az ELI?


– Várjuk a szegedi ELI-ALPS megépültét és működését, pedig nem valószínű, hogy a mi szakterületünkön az ottani különleges berendezéssel dolgozhatunk. Abban viszont biztos vagyok, hogy az ELI hat majd a biomedikális alkalmazásokra is. Mert látni kell: a 21. században a tudomány fejlődésének kulcsa a határterületekegyüttműködése, az interdiszciplinaritás. Ennek látható jele az is, hogy az SZTE FOK kutatói között a fogorvosi diplomával rendelkezőkön, a klinikusokon kívül 2 fizikus és 3 biológus is dolgozik, egymás munkáját kiválóan kiegészítve.

 

– Hogyan fogadta a közvetlen környezete, hogy fizikusként lett az SZTE FOK második dékánja?


– Kollégáim elfogadták, hiszen régóta ismernek, együtt dolgozunk. Ezt a támogatást bizonyítja az SZTE FOK Kari Tanács választási eredménye is. Számtalan nemzetközi példája van annak, hogy egy szervezet vezetője nem az egység fő tevékenységének reprezentánsa, ha az illető tisztában van a szervezet céljaival, jó menedzser, és szolgálatnak tekinti a vezetői tevékenységét. Irányítás, koordinálás, konszenzusra törekvő megbeszélések, pályázati munka, költségvetési egyensúlyozás… Ezek egy kari vezető legfontosabb feladatai az egyetemen.

 

– A betegellátás érint a legtöbb embert. E téren hol tart az SZTE Fogorvostudományi Kar?


Több mint 90 ezer ember, úgy is mondhatjuk: minden második szegedi járt betegként a szegedi fogorvostudományi karon az elmúlt évben. E bizalom alapja, hogy olyan kollégák foglalkoznak a páciensekkel, akik színvonalas betegellátást tudnak biztosítani. Ez összefügg azzal, hogy a fogorvos mennyire jó a szakterületén, s mindezt hogyan tudja oktatóként átadni a hallgatóinak. Az itteni hallgatók ugyanis már egyetemi tanulmányaik 3. évétől kezdve kezelik a betegeket. E gyakorlatorientált képzés az egyik fő jellemzője és – a külföldi hallgatók szempontjából elsőszámú – vonzereje a szegedi fogorvosképzésnek. Ennek köszönhetően – az orvosképzésben résztvevőkkel ellentétben – az itt végzett fogorvosok a diplomával együtt kapják meg az önálló működési jogot is.

 

– A fogorvosképzés színvonalasságához hozzátartozik, hogy a praxisok előtt kell járni legalább egy lépéssel az eszközök, a felhasznált anyagok színvonalában. E lépéselőnyt az infrastruktúra fejlesztésben hogyan sikerül tartania az SZTE FOK-nak?


– 1949-ben, azaz 66 éve költözött el a fogorvosi klinika a szegedi Tisza Lajos körútra, két volt lakóépületbe. Átellenben a közelmúltban vásárolt ugyan az SZTE FOK egy másik épületet, de így is szűkösen vagyunk, és épületeink nem funkcionálisak. Ez a legnagyobb akadálya a fejlődésünknek. Ráadásul a Magyar Akkreditációs Bizottság azzal a feltétellel adott engedélyt a működésünkre, hogy elköteleződést kért az SZTE részéről az SZTE FOK infrastrukturális fejlesztésére. Mert a többi feltétel – például a 40 oktató-kutató, akiknek majdnem a fele tudományos minősítéssel is rendelkezik – adott. Új oktatási épület fölhúzására alkalmas lenne az SZTE klinikakertnek a szegedi vasútállomáshoz közeli határvonalán túli terület. Ideális lenne, de a magas költségek miatt kisebb az esély egy új épület fölhúzására, mint egy régi átalakítására. Ugyanakkor egyetlen fogászati szék súlya másfél mázsa, tehát ilyen technikai paraméterek figyelembe vételére is tekintettel kell lenni például a szegedi Kossuth Lajos sugárúti volt kórház épületnek az átalakításakor, hogy befogadhassa az SZTE Fogorvostudományi Kart. Mi leadtuk az igényeinket, a technikai paramétereket. A két lehetőség összehasonlításánál és a döntés előkészítésénél tart a folyamat.

 

– Az épületgondok akadályozzák a hallgatói létszám növelését is mostanában, amikor az SZTE a nemzetköziesítést helyezi fókuszba?


A magyar fogorvos hallgatói létszámot esetünkben évfolyamonként 50-ben maximálja az intézményfenntartó. Ennek növelésére nincs módunk. Ám az angol nyelvű képzésünk iránt óriási az érdeklődés: jelenleg évfolyamonként ennek csak töredékét, mindössze 30 fiatalt tudunk fogadni, holott legalább háromszor ennyit is képesek lennénk oktatni, ha erre alkalmas lenne az infrastruktúránk.

 

– Csak a gyakorlatorientált és a minőség magyarázza, hogy külföldről ilyen sok az érdeklődő a magyar orvosképzés iránt?


– Migráció jellemzi a felsőoktatást. Több fejlett ország külföldre helyezi a felsőoktatási szakemberképzésének egy részét. Például Norvégia csak négy fogorvosképző helyet tart fent. Azokat a fiatalokat, akiket ezekbe az intézményekbe a létszámkorlát miatt nem vesznek föl, a norvégok külföldre irányítják. Az olaszok is limitálták képzési létszámaikat. Romániába gyakran járok, a marosvásárhelyi fogorvosképzésben kollégáimmal együtt részt veszünk, így közelről látom, hogy ott egész intézményrendszer épül a külföldi hallgatók képzésére. Mert Európát keletről nyugatra munkavállalói, míg nyugatról keletre felsőoktatási migráció jellemzi. Ez utóbbi jelenségnek anyagi haszonélvezője lehet az SZTE és a mi karunk is.

 

Erdélyi származása, szegedi pályája, külföldi tanulmányútja föltételezi, hogy az SZTE FOK dékánjaként is szoros kapcsolatra törekszik a társkarokkal, a Szegeden kívüli intézményekkel.


– Az SZTE Általános Orvostudományi Karához, Gyógyszerésztudományi Karához, Természettudományi és Informatikai Karához is szorosan kapcsolódunk tudományos szempontból. Az SZTE Egészségtudományi Karával pedig a közös képzés, a nemrégiben indított és népszerű dentálhigiénikus szak is összekapcsol minket. Jómagam sokat tanulok az SZTE többi karának dékán kollégáitól. A marosvásárhelyi egyetemmel régi és egyre szorosabb a munkakapcsolatunk, köszönhetően Mártha Krisztina doktornő törekvéseinek is. Az SZTE FOK előző vezetése sok energiát fordított az európai és amerikai kapcsolatháló kiépítésére, illetve az Európa-szerte híres, tavaszonként esedékes nemzetközi konferenciánk megszervezésére. Ennek az örökségnek az ápolását és bővítését feladatomnak tekintem. Ugyanakkor az Alumni mozgalomban és a magán paraxisokkal és a fogászati anyagokat gyártó cégekkel folytatható együttműködésben rejlő lehetőségeket erősíteni szeretném, a kari napi programok bővítését tervezzük. A tudományos diákköri munkát azzal a reménnyel tervezem tovább fejleszteni, hogy ez része az SZTE FOK „utánpótlás nevelésének”.

 

– Az oktatói, kutatói és dékáni teendők elvégzése után maradó szabadidejét mivel tölti kétgyermekes családanyaként?


– Szeretem a szépirodalmat, imádom a hegyeket, a kirándulást – a családommal együtt. A mindennapi mozgás fontosságának a jegyében kerékpárral járok a munkahelyemre.

 

Forrás: szte_info_logo_kicsi_60x40

Újszászi Ilona

Fotók: Bobkó Anna