A mecénás

Sófi József 1990-ben azzal intett búcsút molekuláris biológus kutatói karrierjének, hogy ha egyszer sok pénzt keres, abból majd támogatni fogja a tehetséges kezdő kutatókat. Hallgatóként Sófi sikeresen indult, Oxfordba is meghívták egy éves kutatási programba, de nem hagyhatta magukra a szüleit, akik betegek voltak, az ő támogatására szorultak. Nehéz döntés volt, de végül az akkor kinyíló vállalkozói világot választotta.

SÓfi Jozsef– Nem volt pénzem, és nem is értettem még hozzá – emlékezik vissza arra az időre Sófi József. Mint annyian mások, élelmiszer-kereskedelembe fogott. Mátészalkán, a szülővárosában. Két év alatt beletanult. Kinőtte Mátészalkát, és nagyobb városba vágyott, hogy növekedni tudjon a vállalkozása. Szegedet jól ismerte az egyetemi éveiből, ide tért vissza. Mire a multik megjelentek Magyarországon, már öt élelmiszerboltból álló hálózatot működtetett Szegeden. Megbecsüléssel említi a multikat: évszázados kereskedelmi tapasztalat, tudományosan is igazolható módszerek alapján dolgoznak. Kevesebb pénzzel, több munkával a megjelenésük után is versenyben maradt, majd 2000-től áttért az ingatlanszakmára. A bolthálózatát nem szüntette meg, hanem átadta a tehetségesebb alkalmazottainak.


A Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítványt 2001-ben hozta létre, kétmillió forinttal. Először kizárólag biológushallgatókat akart támogatni. Úgy gondolta, csak az első fecskének kell megjelennie, és majd jön utána a többi jól kereső, mecénás hajlamú vállalkozó. 2004-ben ítélték először oda a Sófi-ösztöndíjakat. 2006-tól kibővítették a támogatandók körét: azóta a Szegedi Tudományegyetem minden hallgatója pályázhat és nyerhet.


Az alapító kezdettől úgy akarta, hogy ösztöndíjának a pénzen kívül a döntéshozók szakmai presztízse, a jól szabályozott értékelési eljárás is súlyt adjon. Mindkét kuratóriumban a legnagyobb tekintélyű professzorokat kérte föl a pályázatok elbírálására. Komplex és objektív értékelési rendszert dolgoztak ki: beszámítják a tanulmányi eredményeket, a megszerzett nyelvvizsgákat. Biológushallgatók esetében van egy szubjektív mozzanat is: a kuratórium tagjai előtt prezentációt kell tartaniuk, és az ott szerzett benyomások is pontokban jelennek meg. Komoly előnynek számít, ha más ösztöndíjat is kap az illető.


– Én nem úgy gondolkodom, hogy mi ne adjunk pénzt olyannak, aki már kap például Köztársasági Ösztöndíjat, vagy Szent-Györgyi Ösztöndíjat –csak azért, hogy jusson másnak is. Elismerjük más bírálók tudását és ítélőképességét, és úgy tartjuk: a támogatást a legjobbaknak kell kapniuk, akkor is, ha ők már máshonnan is kapnak – mondja Sófi József.


Ugyanaz az ember, ha újra sikeresen megdolgozott érte, többször is megkaphatja a Sófi-ösztöndíjat – az ötéves tanulmányok alatt logikusan maximum háromszor, hiszen az első években még nincsenek versenyképes eredményei.


Az alapítványtevő egyre jobban megszerette az alapítványa körüli munkát és a tehetséges fiatalokat. Tíz év alatt több mint nyolcmillió forint ösztöndíjjal jutalmazta a legjobb hallgatókat, és nemcsak a nyertesekkel, hanem a legtöbb pályázóval –több mint hatszáz fiatallal – személyes kapcsolatot alakított ki. Büszke a sikereikre: például arra, hogy dr. Lipinszki Zoltán molekuláris biológus megkapta a Junior Prima díjat. Arra is, hogy Nagy Zsolt genetikus egy prosperáló géndiagnosztikai céget hozott létre, amelynek társtulajdonosa Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó. Dr. Janáky Csaba vegyész pedig a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kara történetében először nyerte el az Európai Unió Marie Curie ösztöndíját.


Az egykori molekuláris biológus támogatja a művészeti teljesítményt is: nagyon nagyra tartja például Turi Tímea fiatal költőt, írót. Fotósokat, művészeket, kiállításokat, közös táborokat is segít a pénzével. Háromszor kapta meg a Sófi-ösztöndíjat Arany Mihály újságíró, a Szegedi Egyetem hetilap és a szegedma.hu hírportál munkatársa. Sófi a médiát „nagyon-nagyon fontosnak” tartja, mert az emberek többsége számára csak az a valóság, amit a média közvetít. Mivel a média elbulvárosodik, mert olyan a világ, hogy ez adható el a leginkább, Sófi úgy tartja: támogatni kell az értékközlő, elemző újságírást, hogy a lényeges információk, értékek és összefüggések is eljussanak az emberekhez.


– Úgy vettem észre, az egyetemi tömegképzés egyre inkább lehúzza az átlag szintjére a tehetséges hallgatókat is, mert nem támaszt követelményeket, és nem motivál – mondja a mecénás. Igyekezett összegyűjteni, megismertetni egymással azokat a hallgatókat, akik pályáztak az ösztöndíjára. Létrejött egy hallgatói közösség, amelyet először ösztöndíjklubnak neveztek. Sófi egy sor kedvezménnyel támogatta őket: kedvezményes színházjegyeket, ingyenes múzeumi belépőjegyeket kaptak a közösség tagjai. A hallgatók összeismerkedtek, működni kezdett egy kapcsolati háló, például az informatikusok segítették azokat, akik honlapot szerkesztettek. Sófi József örömmel vonta le a következtetést: a tehetséges emberek jól érzik magukat egymás társaságában, a különböző képzettség és érdeklődés nem akadályozza, hanem kifejezetten inspirálja őket.


Badó Attila, a Szegedi Tehetséggondozó Tanács elnöke kezdeményezésére kialakult egy már bizonyított fiatalokat összegyűjtő rendszer, amelyet Szegedi Tehetségpontnak neveznek. Létrehozzák a Szegedi Tudományegyetem Kiválósági Honlapját, amely kicsit olyan lesz, mint az iwiw és a Facebook, de csak a legjobb hallgatók lehetnek jelen rajta, és nem arról szólnak a bejegyzések, ki hová ment bulizni, hanem arról, hogy ki mivel foglalkozik, miben szorulna mások segítségére, illetve mivel tudna ő segíteni másoknak. Az Eötvös Kollégium is része a Tehetségpontnak – sok fiatal ott lakik – ez is könnyíti a személyes kapcsolatok megerősödését.


Nemrég ünnepelték, hogy tíz éve működik az alapítvány. Az évfordulón a legkiválóbb támogatottakkal együtt ültettek fát, amely a jövő szegedi tehetségeinek támogatását szimbolizálja.


Sófi József ideje egyre nagyobb részét, ma már napi hat-hét órát a tehetséges szegedi fiatalok támogatásának szervezésére fordítja. Pár órát az üzleti ügyeivel is foglalkoznia kell. Egyedül abban csalódott, úgy gondolta, hogy a rendszerváltás óta meggazdagodott vállalkozók közül majd mind többen követni fogják a példáját. Nem türelmetlen, úgy véli, érnie kell a társadalomnak, hogy mások számára is világos legyen, amit ő magától ismert fel, de a nyugati világban régóta bejáratott gyakorlat:


– Az én jótéteményem megsokszorozódik, és nemcsak annak lesz belőle haszna, aki a támogatást kapja, hanem az eredményei szétsugároznak a társadalomra – mondja, aztán lazábban hozzáteszi: – Lipinszki Zolira az én egykori mesterem, Udvardy Andor hívta fel a figyelmemet. Azt mondta, a valaha volt összes tanítványa közül ő a legjobb. Pedig Udvardy tanítványa volt Haracska Lajos is, aki nemzetközileg elismert óriási kutatóvá nőtte ki magát. Amikor aztán megismertem Zoli eredményeit, gondolkodásmódját, tettem egy merész kijelentést: az általam ismert magyar biológusok közül neki van rá esélye, hogy valaha Nobel-díjat kapjon!


Intézményesített szerencse


– Nagyon kevés önbizalmam volt, amikor idekerültem Szegedre Zentáról, egy vajdasági kisvárosból –mondja Lipinszki Zoltán. – Kollégiumban laktam, egyedül voltam, semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak a tanulással. A sikerhez önbizalom is kell – a találkozásunk után Józsi ezt kezdte építgetni bennem. Sokat beszélgettünk, életről, társadalomról, személyes ügyekben is adott tanácsokat.

– József ösztöndíja azért különleges, mert nemcsak pénzt ad, hanem a személyes kapcsolatokat is ápolja –fogalmaz Arany Mihály háromszoros Sófi-ösztöndíjas újságíró, a Szegedi Tehetségpont sajtószóvivője. – Az egyetemen a legtehetségesebb ember is könnyen elvész a sok idegen között, ha nincs szerencséje, és nem fog ki egy baráti témavezetőt. Nekem ebben szerencsém volt, ám amikor megismertem őket, rájöttem: a Sófi-alapítvány intézményesíti ezt a szerencsét.

Csakhogy – elcsépelt közhellyel szólva – nem elég okosnak lenni, annak is kell látszani! A megkerülhetetlen, nagy felfedezések előbb-utóbb eljutnak a nyilvánossághoz – de vannak ebben a tudományos közösségben kicsi csodák is, amelyek kommunikálása ma nagyon nehéz feladat. Én abban élem meg a magam médiaszerepét, hogy ezeket a kicsi csodákat is eljuttassuk az emberekhez.


Sófi József - névjegy


1990-ben szerzett molekuláris biológus diplomát a szegedi egyetemen. Szülei betegsége miatt, kényszerből kezdett vállalkozásba. 2001-ben a sikeresen működő kereskedelmi és ingatlanbefektetési üzleteinek jövedelméből létrehozta a Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítványt. 2007 óta tagja a Szegedi Tehetséggondozó Tanácsnak, és abban az évben elnyerte a Szegedi Tudományegyetem Mecénás Díját. 2008-ban tehetséggondozó tevékenységét az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kármán Tódor díjjal ismerte el. 2011-ben a szegedi egyetem 90 éves és a Sófi-alapítvány 10 éves jubileumi ünnepségén a szegedi természettudományi és informatikai kar Mecénás Díj kitüntetésében részesült.


Tanács István





Rendezvénynaptár

Rendezvénynaptár *