Lázár György 1934-ben született Kismarján. 1956-ban szegedi orvostanhallgatóként egyik orvoskari vezetője volt a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ), verseket írt a forradalomról. Tevékenységéért börtönbüntetésre ítélték. Jancsó Miklós akadémikus kiállásának köszönhetően térhetett vissza az egyetemre, ahol 1958-ban diplomát, 1964-ben szakorvosi képesítést, 1970-ben kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett. Egyetemi tanári kinevezését két évvel később, 1977-ben kapta meg. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy ifjú korában szívesen foglalkozott a költészettel, de a művészeti pályáról lemondott a tudományos karrier érdekében, a sport területén pedig a kalapácsvetésben tűnt ki.

A SZOTE Gyógyszerészeti Intézetében kezdte munkásságát 1958-ban majd 1962-től a Kórélettani Intézetbe került, ahol hosszú évtizedeken át végzett jeles tudományos, oktatói és szakmai közéleti tevékenységet. Legfőbb kutatási területei az immunológia, haematológia, kórélettan voltak. Lázár György kutatói pályafutását megalapozta, hogy Selye János, a stresszelmélet megalkotójánál is tanult. Közel húsz esztendeig a tudományos diákkörök vezetője volt a szegedi orvostudományi egyetemen. Számos kitüntetése mellett 2011-ben Csongrád megye díszpolgárává választotta a megyei önkormányzat. 2014-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést vehette át.

Lázár György március 12-én lett volna 82 esztendős.

Dr. Lázár György emeritus professzortól a Szegedi Tudományegyetem és Általános Orvostudományi Kara saját halottjaként búcsúzik.

Emlékét a Város, az Egyetem, tanítványai, a Kórélettani Intézet munkatársai, kutató kollégái, barátai és családja kegyelettel megőrzik.

A Professzor Úrról készült portréfilm ide kattintva megtekinthető.